hullámai

A craniosacralis terápia rövid történeti áttekintése

W.G.Sutherland (1873-1954), aki Dr. Stillnek (1828-1917), az osteopathia atyjának tanítványa volt, rájött, hogy a koponyacsontok életünk végéig állandó mozgásban vannak, és csakis pathológiás esetben csontosodnak össze. Azt is megfigyelte, hogy a szabad mozgásuk útjában álló blokkok, idővel fájdalomhoz és betegséghez vezetnek a szervezetben. A koponyavarratok blokkjainak oldására kidolgozta módszerét, melyet cranialis osteopathianak nevezett el. 
 

John E. Upledger (1931-2012) amerikai osteopatha orvos, elsőként találkozott az addig ismeretlen, önálló ritmussal rendelkező élettani rendszerrel, melyet carniosacralis rendszernek nevezett el. Két végpontja a cranium (koponya), sacrum (keresztcsont). A koponyacsontok folyamatos, ritmikus mozgásban vannak. Az agyi-gerincvelői folyadék termelődése és felszívódása által létrejött nyomásváltozáshoz való térfogati alkalmazkodás kitapintható a koponyán és a testen. A rendszer harmonizálására kifejlesztett terápia a craniosacralis terápia. 1985-ben megalapította az Upledger Institute Internationalt.